Lezajlott az első óvodai és iskolai nap is... Majdnem azt írtam, hogy túl vagyunk rajta, de ez olyan csúnyán hangzik. Mert nem egyszerűen egy nap volt, hanem szívet melengető és emlékezetes, még akkor is, ha nem is a legeslegelső az iskolából/óvodából. Ákos is és Enikő is élményekkel telve jöttek haza, csak meséltek és csak meséltek... Én meg csak mosolyogtam :-).
Elsőként Ákos tájékoztatott bennünket, hogyha esetleg nem lennénk tisztába vele, vagy még nem eszméltünk volna rá, hogy ő már másodikos :-D. A bizonyítványvers elmondása nagyon jól sikerült, kapott nagy dicséretet. Jó volt találkozni újra a barátokkal/osztálytársakkal/tanárokkal is. Új terembe költöztek, mert itt az a szokás, hogy az adott terem mindig ugyanannak az évfolyamnak ad otthont. Tehát ők áthagyományozták tavalyi termüket a mostani elsősöknek, akiknek mellesleg a holnapi ünnepségen furulyázni fognak (együtt, az egész osztály). Megkapták a henger formájú krétáikat, aminek Ákos kimondottan örül, mert szerinte azokkal sokkal szebben lehet írni és rajzolni :-). Egyedüli negatívum, hogy új ülésrend van... Tavaly végig állandó padtársa volt Ákosnak, akivel nagyon jól kijöttek, sőt barátokká is váltak. Bár voltak ülésrend változások az osztályban, ők maradtak helyükön, úgy tűnt, az osztálytanító elégedett a párosítással. Most mégis mást gondolt a fiúk bánatára. Viszont az új padtárssal sincs gond, ez az öröm az ürömben :-).
Enikő szintén nagyon elégedett az új csoporttal. Reggel gond nélkül ment be, integetett és már otthonosan is érezte magát az új óvónénik és gyerekek között. Akik természetesen nem új arcok, hisz kicsi oviról lévén szó, mindenki ismer mindenkit... Bekapcsolódott a tízórai készítésbe (karalábét kockázott), rajzolt viaszkrétával (a nagyoknál már van állandó rajzasztal), játszott a kötött állatkákkal és az udvaron kalapált, fúrt/faragott egy fadarabot. És nem akart hazajönni, mikor délben mentem érte :-).
Egyszóval megint csak azt tudom ismételgetni, hogy repdes a szívem, hogy ennyire jó helyen tudhatom a gyerekeimet, és hogy a helyek varázsát átélhetik/átélhetjük...
4 megjegyzés:
nahát, nálunk másodikban is még kockakréták vannak. de itt is vándorolnak az épületben és az enyémek is nagyon boldogok, hogy (újra) iskola van. És ettől persze én is:)
viszont az biztos, hogy az osztálytanító "nem merne" velük furulyázni az elsősök előtt, mert még annyira nem megy nekik:D
Nálunk is vándorolnak, tehát az adott teremben mindig az adott évfolyam lakik.
És nálunk már idén is kapnak henger alakú krétát, legalábbis én úgy láttam, de lehet, hogy csak megvették előre a jövő évit.
És én is ezt a szívrepdesést érzem, mikor ilyenkor, mikor OTT vannak rájuk gondolok:-)
Ági, kanya,
én is bátornak tartom az osztálytanítót a furulyás fellépéssel, de hát a hagyomány az hagyomány :-). És az is tény, hogy vannak ügyes gyerekek az osztályban, akik szépen, hibátlanul végig fogják játszani a dalocskát, a többiek meg azt a tanácsot kapták, hogy a furulyát az állukra támasztva álljanak a színpadon :-D :-D.
A kocka alakú kréták is maradtak a hengeresek mellett, még szerencse, hogy olyan krétatartót varrtam, amiben mindkét fajtának vannak zsebecskék...
Daniék (2.o) furulyázással fognak szerepelni az első évszakünnepen, de ők nagyon ügyesek szerintem, jól fog sikerülni. Legalábis ha a saját gyerekemből indulok ki, mert ő imád furulyázni és hibátlanul megy is neki:) Viszont jött az osztályukba idén három gyerkőc, akik egyáltalán nem tudnak még... hát majd meglátjuk:)
Hengeres krétát elsőtől kapnak. Már az első napon kaptak egy-egy piros meg kék téglácskát és krétácskát Sáriék.
Amúgy meg egy suliba járunk Kanya gyerkőcével, osztálytársak Sárival:))
Megjegyzés küldése