A szúrós, az érzékeny és a kegyetlen

Új tagokkal bővült a napokban családunk növényállománya. Otthon, Magyarországon nagyon sok növénykénk volt, de kiköltözésünkkor csak az abszolút kedvencek jöttek velünk (a banánfa és Zami), a többieket pedig áthagyományoztuk. Bárhová megyünk látogatóba, mindenhol ámulunk, hogy mekkorát nőttek, milyen csodaszépen fejlődnek :-o... Itt eddig még nem szaporodott a gyűjteményünk olyan nagy iramban, de már jó úton haladunk, hogy ismét több növényünk legyen, mint amennyit "elbír" a lakás :-).

Ákos kaktuszgyűjtő szenvedélye sem lankad, sétáink során bárhol lát kaktuszt, rögtön be akar csengetni hajtásért, és a virágboltokba is benéz, nem érkezett-e valami ínyére való. A saját pénzéből eddig még soha nem költött, élére állította garasait, de a kaktuszok kedvéért még pénzt kiadni is hajlandó.

Most már az erkélyünk is zöldell, a szülinapomra kaptam egy balkonra való örökzöldet. Pinus 'Brepo', hosszútüskés törpefenyő.

Új szerzemény még a kis "Mimosa". Nem tudtuk otthagyni a boltban, annyira látványosan zárja össze leveleit érintés hatására. Még soha nem láttam ilyet, hogy ennyire gyors mozgást produkáljon egy növény :-o... A gyerekek előszeretettel "kínozzák", hogy csukódjanak a levelek, nem tudom mennyi ideig fogja kihúzni nálunk szegényke... :-/

Piszkálás után elég szomorú látványt nyújt:

Szintén Ákos és Enikő kedvence a "Venus" légycsapója nevű rovarevő növény. A levelek édes nektár illatot árasztanak, ezzel csalogatják magukhoz áldozataikat. Elvileg etetni nem kell, de a gyerekek lelkesen vadásznak muslicára, hangyára, hogy megvendégeljék vele a növényt, és nézzék, amint összecsukódik a csapda :-(.