2008. szept. 12.

Krízis

Mégsem olyan sima és zökkenőmentes az új óvodaév indulása, mint amilyennek először tűnt... Két napig tartott Enikőnél a boldogság, a lelkesedés. Aztán mintha a kis fejecskéjében hirtelen megvilágosodott volna, rádöbbent, hogy itt nagyonis komoly változások történtek. Amiket lélekben fel kell dolgozni, és amik egyenlőre még igencsak megviselik. Reggel erősen kapaszkodik belém, ujjaim egyre fehérednek, ahogy közeledik a búcsúzás pillanata. Nagy, krokodilkönnyes sírás, én meg szomorúan bandukolok hazafelé... Az éjszakák is zaklatottabbak lettek. Az óvónőkkel megbeszéltük, hogy akkor lassítsunk, fokozatosan szokjon be Enikő, úgy mintha teljesen most kezdené az ovit. Reggel később indulunk, én is bemegyek, és kicsit részt veszek a csoport életében, előbb megyek érte, és sokat-sokat beszélgetünk az óvodáról, a babákkal is óvodás szerepjátékot játszunk, ezzel is segítve az új élmények, benyomások feldolgozását :-). A történtek ellenére nem bántam meg a csoportváltást, mert így, hogy most belelátok a csoport mindennapjaiba, nagyon-nagyon tetszik, és jobb óvónőket álmodni sem tudnék!
Idő kell mindenképpen, aztán bízom benne, olyannyira szeret majd Enikő óvodába járni, mint a szünidő előtt.
A zökkenőkön kívül sok a pozitívum is. Ilyen pl. a szülők. Szerintem nagyon jó szülői közössége (és gyerekközössége is) lesz ennek a csoportnak, ezt már az eddigi benyomások és beszélgetések alapján merem állítani. Van köztük egy első pillanattól szimpatikus, életvidám, barátságos anyatárs, akinek a kisfia hasonló korú, mint Enikő. Sokszor beszélgettünk kezdettől fogva, pár percnyi sétára laknak tőlünk, és már szerveződik az első közös délutáni teázós/beszélgetős/játszós délután is :-). Mint kiderült, 4 évnyi budapesti tartózkodás után költöztek most vissza Németországba. Tehát még tanulni is tudunk egymástól, ami a két nyelvet illeti ;-).

5 megjegyzés:

márta írta...

Nekem is aktuálisak a bejegyzésed címkéi...

idrah írta...

Remélem nálatok is és nálunk is nagyon hamar aktualitásukat vesztik a címkék!!! És akkor lesz két vidám, boldog, magyarul és németül is cserfes Enikő :-)!

márta írta...

Remélem. Amúgy meg jó megosztani a nem annyira örvendetes dolgokat is, mert az igazsághoz ez is hozzátartozik...az lenne a furcsa, ha az életünkben és a gyerekek életében is minden egyszeriből szép és tökéletes lenne. Igazából az a feladatunk, hogy megtanítsuk őket a nehézségek ellenére örülni az életnek.

KAnya írta...

Én is nagyon szorítok nektek és hidd el, az a legfontosabb, hogy te jó helyen tudod őt! Remélem, a lassítás meghozza a biztonságot Enikőnek!

idrah írta...

Márta! Teljes mértékben egyetértek!!!

Kanya! Köszi :-).