2008. szept. 30.

Mihály-nap

Mihály-nap az ősz első ünnepe. A napsugarak ereje mostanra simogató meleggé szelídült, s egyre hűvösödő reggeleink jelzik a visszavonhatatlan változást. Ősz van! A számadás időszaka! A természettel együtt élő ember ilyenkor kicsit szusszan, visszatekint, mérleget von. Termése betakarítva, állatai fedél alatt, évi munkájának gyümölcse mostmár biztonságban. Felkészül az elkövetkezendő zord hónapokra, de gondolataiban már az újabb tavasz tervei érlelődnek. Az őszi, rövidülő nappalok jelzik minden élőlénynek, hogy az éltető fény fogytával, biológiai aktivitásukat ideje csökkenteni, most a pihenés, a túlélés időszaka következik.
Az õsz és a tél a befelé fordulás, a koncentráció, a belégzés és visszahúzódás idõszaka (a növények is visszahúzódnak) – míg a tavasz és a nyár a kilégzésé, a keletkezõ életé. Ekkor érezhetõen küszöbön állunk a nyári és a téli napforduló között. Olyan, mintha ilyenkor a fény és a sötétség között ellentmondás lenne. A napok érezhetõen rövidülnek, azaz a külsõ napfény egyértelmûen csökken és az életerõk visszahúzódnak a természeti folyamatokból. Az ember azonban a természet ezen elhalásával szemben megpróbál valamit tenni, amennyiben megkísérli a nyári napfényt magába felvenni és megõrizni. Ezt aztán a legmélyebb téli idõben lelki fénnyé tudja változtatni, amely a karácsony éjszakát beragyogja. Ez annál inkább sikerül, minél inkább tudatosan lépjük át az õszi küszöböt a Mihály idõszakban.

A gyerekeknek, hogy az ünnep tartalmát átérezzék, megértsék, szimbólikus formában, szokásokkal, mesékkel, legendákkal tarkított előkészületekre és ünneplésre van szükségük. Itt van Mihály arkangyal alakja, aki a képeken, a legendában mindig fényt, erőt és bátorságot sugárzó alakként, az emberek kísérőjeként és segítőjeként tűnik fel. És úgy is, hogy legyőzi a sárkányt. De az is látható pl. a képeken, hogy a lába alatt heverő sárkány nem halt meg, csak sakkban tartja... A gonoszt nem végérvényesen győzte le, hanem mindig megújuló bátorságra, nagyszerű tettekre van szükség. Egy másik ismétlődő motívum a Mihály képeken a mérleg. A Jóság és Fényesség az egyik serpenyőben, a Gonoszság és Sötétség a másikban. Nem a gonosz megsemmisítéséről, kipusztításáról van szó, hanem arról, hogy melyik irányba billen a mérleg nyelve, a jó hogy tudja rendre utasítani a gonoszt.

Nálunk, a Waldorf iskolában a Mihály-napot megelőző egy-két hétben minden évfolyamon a megfelelő "mihálytörténet" kerül terítékre. A meséktől a Szent György-legendán, Ótestamentum angyaltörténetein, a skandináv mítoszokon át, Apollón, Mithrász, Indra legendájáig. Aztán szeptember 29-én az első öt évfolyam bátorságpróbájára kerül sor a közeli erdőben. Az egyes osztályok kiindulási pontja más és más, csillag alakzatban jutnak el a közös találkozási ponthoz, a tűzhöz, és mellette a mérleghez. Út közben az egyes állomásokon a patak fölött lengenek át kötéllel, tüzet ugranak át, fára másznak fel olyan létrán, amelynek hiányzik egy-két foka, fa gerelyt dobnak egy zsákba, dobozokba nyúlnak be kötött szemmel, és találják ki, hogy mi van benne, bemásznak a sárkány barlangjába... A próba kiállása utána fehér követ kapnak, amit a találkozási pontnál lévő mérlegre helyeznek. A mérleg másik serpenyőjében egy hatalmas fekete lávakő van, ami a gonoszt jelképezi. Ha a fekete kő a magasba emelkedik, sikeres volt a gyerekek próbája :-). A tűz körül elfogyasztják a Mihály cipót és hozzá almát, és énekelnek... "Werden die Tage kurz, werden die Herzen hell..."

Az óvodások nem mennek az erdőbe, ők a saját kis bátorságpróbájukat az óvodában állják ki. Minden kisgyereknek az óvónénik egy "mihálykoronát" készítenek. A próba három részből áll. Először néhány létrafokon fel kell mászni a csillagos égig, onnan levenni egy kicsi csillagot (ez a koronára kerül). Majd bemászni a sárkány barlangjába, ahol tűz ég (gyertya), és ki kell hozni egy kövecskét, amit szintén a koronára rögzítenek fel. Végül egy hídon át kell menni a víz felett és ismét a kiindulási pontba jutva felvenni az immáron feldíszített koronát :-).
A rituálét a következő vers kíséri:

St. Michael schenkt dir die Krone.
Sie gebe dir Kraft und Mut
Dass du bestehst die Probe gut.

Steig´ hoch zu den Sternen,
ergreife sie.
Steig´ tief in die Höhle hinab.
Dort findest du ein Licht
Und einen Edelstein.
Geh´ über die Brücke,
die über dem Wasser ist.

Sieh´ wie mutig du bist
Bei guten Taten wird die Welt viel von dir haben.

2 megjegyzés:

Lele írta...

Nagyon érdekes;ilyen "mihályozás" a waldorf óviba nem volt ahol dolgoztam.Volt képeslap az évszakaztalon,hozzá megfelelö mese,de ilyen bátorság próbás nem volt.Jó tudni.

Melinda írta...

Nálunk is majdnem így zajlott az oviban. Csongoréknál a barlang szúrós gesztenyékkel bélelt odu volt ahonnan ki kellett hozni a kövecskét majd a pallón átmenve nyerték el a kardot.
Az ezt megelőző héten pedig volt egy mérleg a hónapasztal mellett aminek egyik nyelvében volt egy nagy fekete kő. A gyerekek egy hétig gyűjtötték a pici fehér köveket az udvaron, hogy Mihály napra átbillenhessen. És át is billent......