A "nagykönyv" szerint ugyebár a gyerekek 3 éves koruk körül szobatisztává válnak. Ideális esetben nappalra és éjjelre is. Nos, ez nálunk "csak" félig-meddig történt így... Soha nem volt előtte központi téma a szobatisztaság, egyszerűen vártuk a megfelelő fizikai (mindenekelőtt agyi), és hormonális fejlettséget. Meg persze bíztunk az utánozási vágyban, hisz a kis "utánfutó" a mellékhelyiségbe is jött velünk :-). Aztán elérkezett a 3. születésnap, amikor is a lánykánk úgy döntött, hogy másnaptól nincs szüksége a pelenkára. Mivel a három év alatt egyetlen egy olyan reggel sem fordult elő, amikor is száraz pelussal ébredt volna, éjszakára nem mertük elhagyni. Vártunk türelemmel erre a bizonyos reggeli szárazra. Azóta is ezt tesszük, de ezzel nincs is semmi baj, nem parázunk, hisz a szakorvosok véleménye is az, hogy az éjszakai bepisilés 6 éves korig még nem kóros. Viszont akkor kicsit aggódni kezdtünk, amikor sűrűbben előfordult az, hogy nappal késve ért Enikő a wc-re, az első cseppek a nadrágba mentek, és ritkábban bár, de a teljes bepisilésre is akadt példa. Gyanakodtunk a felfázásra, vagy valamilyen fertőzésre, hisz kislányoknál ez elég gyakori, de a vizeletvizsgálat ezt kizárta. Úgy gondoltuk, hogy magunk megnyugtatására elmegyünk az orvoshoz, amit nem is bántunk meg, mert azon túl, hogy negatív eredményt hozott a vizsgálat, azt is megbeszéltük, hogy lelki okai is lehetnek a dolognak. Ő is megerősítette ezirányú gyanúnkat, hisz ha jól belegondolunk, az év eleji ovikezdéssel lépett fel a probléma, aztán a nyári szünet idejére elmúlt, majd ősszel ismét kezdődött. Persze egyszerűbbnek tűnt az évszakok és ezzel együtt az időjárás változására fogni a dolgot, de tény, hogy lévén Enikő érzékenyebb típusú kislány, a kis életében fellépő változásoknak ilyen jellegű fizikai megnyilvánulásai vannak... Amíg egyéb tünetek nincsenek (gondolok itt akár agresszivitásra, szorongás jeleire, akármire), nem hiszem, hogy pszichológushoz kellene rohannunk. Inkább várunk türelemmel, semmiképp nem hagyjuk, hogy e téma körül forogjon az élet, nem fújjuk fel a problémát. Ugyanakkor a szőnyeg alá sem söpörjük, nyíltan beszélünk róla, reggel kedélyesen együtt mossuk ki az éjszakai pelust, ha át kell száraz ruhába öltözni, mindez nyugodt légkörben zajlik.

És az óvodával kapcsolatban annak ellenére is előfordulhat szorongás Enikőnél, hogy nagyon szívesen jár, a reggeli búcsúzkodás is vidám, barátkozik a gyerekekkel, résztvesz mindenben, és nyelvi téren is szembeszökő a fejlődés. Pont ezek miatt nem hinném, hogy komolyabb szorongásoldásra lenne szükség, marad továbbra is a beszélgetés, a szerepjátékok, az odafigyelés és mindenekelőtt a türelem...