2008. szept. 30.

Mihály-nap

Mihály-nap az ősz első ünnepe. A napsugarak ereje mostanra simogató meleggé szelídült, s egyre hűvösödő reggeleink jelzik a visszavonhatatlan változást. Ősz van! A számadás időszaka! A természettel együtt élő ember ilyenkor kicsit szusszan, visszatekint, mérleget von. Termése betakarítva, állatai fedél alatt, évi munkájának gyümölcse mostmár biztonságban. Felkészül az elkövetkezendő zord hónapokra, de gondolataiban már az újabb tavasz tervei érlelődnek. Az őszi, rövidülő nappalok jelzik minden élőlénynek, hogy az éltető fény fogytával, biológiai aktivitásukat ideje csökkenteni, most a pihenés, a túlélés időszaka következik.
Az õsz és a tél a befelé fordulás, a koncentráció, a belégzés és visszahúzódás idõszaka (a növények is visszahúzódnak) – míg a tavasz és a nyár a kilégzésé, a keletkezõ életé. Ekkor érezhetõen küszöbön állunk a nyári és a téli napforduló között. Olyan, mintha ilyenkor a fény és a sötétség között ellentmondás lenne. A napok érezhetõen rövidülnek, azaz a külsõ napfény egyértelmûen csökken és az életerõk visszahúzódnak a természeti folyamatokból. Az ember azonban a természet ezen elhalásával szemben megpróbál valamit tenni, amennyiben megkísérli a nyári napfényt magába felvenni és megõrizni. Ezt aztán a legmélyebb téli idõben lelki fénnyé tudja változtatni, amely a karácsony éjszakát beragyogja. Ez annál inkább sikerül, minél inkább tudatosan lépjük át az õszi küszöböt a Mihály idõszakban.

A gyerekeknek, hogy az ünnep tartalmát átérezzék, megértsék, szimbólikus formában, szokásokkal, mesékkel, legendákkal tarkított előkészületekre és ünneplésre van szükségük. Itt van Mihály arkangyal alakja, aki a képeken, a legendában mindig fényt, erőt és bátorságot sugárzó alakként, az emberek kísérőjeként és segítőjeként tűnik fel. És úgy is, hogy legyőzi a sárkányt. De az is látható pl. a képeken, hogy a lába alatt heverő sárkány nem halt meg, csak sakkban tartja... A gonoszt nem végérvényesen győzte le, hanem mindig megújuló bátorságra, nagyszerű tettekre van szükség. Egy másik ismétlődő motívum a Mihály képeken a mérleg. A Jóság és Fényesség az egyik serpenyőben, a Gonoszság és Sötétség a másikban. Nem a gonosz megsemmisítéséről, kipusztításáról van szó, hanem arról, hogy melyik irányba billen a mérleg nyelve, a jó hogy tudja rendre utasítani a gonoszt.

Nálunk, a Waldorf iskolában a Mihály-napot megelőző egy-két hétben minden évfolyamon a megfelelő "mihálytörténet" kerül terítékre. A meséktől a Szent György-legendán, Ótestamentum angyaltörténetein, a skandináv mítoszokon át, Apollón, Mithrász, Indra legendájáig. Aztán szeptember 29-én az első öt évfolyam bátorságpróbájára kerül sor a közeli erdőben. Az egyes osztályok kiindulási pontja más és más, csillag alakzatban jutnak el a közös találkozási ponthoz, a tűzhöz, és mellette a mérleghez. Út közben az egyes állomásokon a patak fölött lengenek át kötéllel, tüzet ugranak át, fára másznak fel olyan létrán, amelynek hiányzik egy-két foka, fa gerelyt dobnak egy zsákba, dobozokba nyúlnak be kötött szemmel, és találják ki, hogy mi van benne, bemásznak a sárkány barlangjába... A próba kiállása utána fehér követ kapnak, amit a találkozási pontnál lévő mérlegre helyeznek. A mérleg másik serpenyőjében egy hatalmas fekete lávakő van, ami a gonoszt jelképezi. Ha a fekete kő a magasba emelkedik, sikeres volt a gyerekek próbája :-). A tűz körül elfogyasztják a Mihály cipót és hozzá almát, és énekelnek... "Werden die Tage kurz, werden die Herzen hell..."

Az óvodások nem mennek az erdőbe, ők a saját kis bátorságpróbájukat az óvodában állják ki. Minden kisgyereknek az óvónénik egy "mihálykoronát" készítenek. A próba három részből áll. Először néhány létrafokon fel kell mászni a csillagos égig, onnan levenni egy kicsi csillagot (ez a koronára kerül). Majd bemászni a sárkány barlangjába, ahol tűz ég (gyertya), és ki kell hozni egy kövecskét, amit szintén a koronára rögzítenek fel. Végül egy hídon át kell menni a víz felett és ismét a kiindulási pontba jutva felvenni az immáron feldíszített koronát :-).
A rituálét a következő vers kíséri:

St. Michael schenkt dir die Krone.
Sie gebe dir Kraft und Mut
Dass du bestehst die Probe gut.

Steig´ hoch zu den Sternen,
ergreife sie.
Steig´ tief in die Höhle hinab.
Dort findest du ein Licht
Und einen Edelstein.
Geh´ über die Brücke,
die über dem Wasser ist.

Sieh´ wie mutig du bist
Bei guten Taten wird die Welt viel von dir haben.

2008. szept. 28.

Ovis/ismerkedős/Mihály-napi kirándulás

Ma délelőtt, a két héttel ezelőtti osztálykirándulás helyszínére kirándultunk az ovis csoporttal. Gondolom a vasárnapi időpontnak köszönhetően nagyon sokan gyűltünk össze, szinte az összes család plusz a két óvónéni. Az ismerkedés volt a fő cél, de iskolából, régebbi ovis csoportokból, innen-onnan szinte mindenki ismer mindenkit... Ákosnak négy osztálytársa is velünk kirándult, sőt az euritmia tanára is :-). Jó nagyon egy ilyen családias ovis/sulis közösséghez tartozni, ezt mindig megállapítjuk Lacival ilyen alkalmakkor.
Most az időjárással is nagyobb szerencsénk volt, száraz hűvösben túráztunk, sütögettünk, és amikor már a parkoló felé battyogtunk vissza, gyönyörűen kisütött a nap is :-).
A sárkányeregetés a teljes szélcsendre való tekintettel elmaradt. :-)






Tegnap megérkeztek a meseszép színes gyapjúim (fonalak és egyéb dolgok társaságában), amikre igencsak sokat kellett várnom. Még szeptember elején megrendeltem őket (innen), annak rendje és módja szerint egy udvarias email-ben reklamáltam is náluk kb. egy hete, és mint megtudtam, ez az őszi időszak a "csúcsszezon", lassan megy a csomagolás, a postázás. De a lényeg, hogy itt vannak (az eddigi készletem már igencsak leapadt), és kezdődhet a nemezelés :-), manó/babakészítés. Lesz is mit, mert az adventi bazárra az óvodai és iskolai varró/nemezelő/barkácsoló körökön kívül itthonra is kaptunk "házi feladatot". Minden családnak 30 db apró kis ajándékot kell készítenie, amik valamilyen formában Ákosék osztálytermében lesznek elhelyezve (talán felakasztva), és a gyerekek ügyességgel szereznek meg belőle egyet-egyet. Ötleteim vannak, a végeredményről majd beszámolok... ;-)
Aminek nagyon örülök, hogy az oviban szerveződik egy babavarró-kör is! Úgy tűnik aktív, alkotó időszaknak nézünk elébe, már csak azt kell kitalálni, hogy fog az időmbe minden beleférni... :-p

2008. szept. 24.

Mostanában alkotós hangulatban vagyunk. A gyerekek rengeteget rajzolnak, én meg varrok, kötök, horgolok, van úgy, hogy a hármat párhuzamosan... Enikő felfedezte a nyírbálás örömét (nekem nem ekkora öröm a milliméteres fecniket szedegetni szerte a lakásban), és a "rajzfejlődése" (nem tudom van-e ilyen szó) is hatalmasat ugrott. Elkezdett emberalakokat, virágokat, napocskát, házat, autót, állatokat rajzolni a saját fantáziája szerint, és a viaszkrétákból a színeket is gyakran váltogatja. Nagyon boldog, mert az óvodában minden héten festenek is aquarellfestékkel, lehet pacsmagolni, maszatolni, szép meleg színű képeket alkotni :-).

Mazsolázgattam a művésznő elmúlt egy-két havi munkái közül :-):



Csináltunk a gyerekekkel manócsaládot, varrtam Eliza babának egy kantáros nadrágot, készült végre egy tűtartó (így rend lett nagyjából a varróládámban), kötöttem báránykákat és horgoltam csigabigásra tekerhető, hosszú kötőt. Ez utóbbiból még többre is szükség lesz, mert Enikő azóta mindent ezzel kötöz össze, és órákig képes eljátszogatni a csigába tekerésével is.





2008. szept. 22.

Mozgalmas hétvégénk volt, program akadt bőven... A gyerekek a hirtelen beköszöntött hűvös időjárás, meg gondolom az újbóli közösségi lét miatt megnáthásodtak. Nem vészes a dolog, őket sem viseli meg, tényleg csak napi egy orrcseppezésre van szükség (reklámozom, mert nagyon-nagyon jó :-): Weleda-Rhinodoron). Egyébként meg csodaszépen süt a nap, mellette csíp egy kissé a hideg szél, de rendesen felöltözve kellemes a szabadban lenni és élvezni az ősz látványát, illatait... :-)

Szombaton bazároztunk. Múlt héten, a gyerekek szekrényeit kipakolva és a tavaszi ruhatárukat feltérképezve cseppet sem lepett meg, hogy igencsak kevés ruhadarabbal indulunk neki az ősznek... Nincs mit tenni, a kinőtt ruhák mennek a bazárba eladósorba, mi pedig belevetjük magunkat a ruhahalmokba, szintén a bazárban. Így is tettünk, és még a reggeli tülekedést elkerülve is sikerült nagyon jó áron egy nagy adag meleg holmit, nadrágokat, pulcsit, cipőt beszerezni mindkét lurkónak. Nagyon jó ötletnek tartom ezt a bazárosdit, mert tényleg igazán olcsón cserélnek gazdát a jó állapotban lévő gyerekholmik. Itt nálunk úgy történik a lebonyolítás, hogy a bazár előtt egy héttel minden árusítani kívánó telefonon kap egy kódot. Az árukra egyenként ezzel a kóddal, plusz árral, mérettel, rövid leírással kerül egy cetli (ezt otthon mindenki cérnával jó erősen rákötözi). Egy adott időpontban az eladásra szánt holmikat le kell adni, amiket az önkéntesek méret és fajta szerint szétválogatnak. Az árusítás napján van pl. nadrágos helyiség, van cipős és így tovább, ahová beözönlik a nép, és folyik a turkálás (árusító, felügyelő személyzet nincs!!!). Amikor megvan a kiválogatott cucc, akkor irány a pénztár, ahol a cetliket levágják, és megtörténik a fizetés is. Rizikós kicsit, mert leszakadhatnak ezek a cetlik, amik alapján ugye az elszámolás történik az eladók felé, és persze hátsó szándékkal is jöhetnek "vásárlók", de a tapasztalatok szerencsére pozitívak... Atéren is, hogy az emberek 99%-a ebben az "akcióban" nem meggazdagodni akar, és nem figyelmetlen vásárlókat átvágni. Tiszta, jó minőségű, nem kopott, nem szakadt ruhák 1-2 euróért... Na persze találtam azért lyukas nadrágot is 6 euróért, és biztos vagyok benne, hogy valaki meg is vette, mert ilyen-olyan flancos márkáról volt szó, de nálam ez abszolút nem szempont, sőt!!!

Szintén szombaton, délután elmentünk egy magyartalálkozóra Ausztriába, a tőlünk kb. 70 km-re lévő Rankweil-ba. Ötödik alkalommal rendezte meg a lelkes kis szervezőcsapat a kellemes délutánt/estét, mi harmadszor vettünk részt. Az iwiw-en indult a környékbeli (Svájc, Ausztria, Németország és Lichtenstein Bodeni-tó környékén élő) hazánkfiai összegyűjtése, amiből hamarosan személyes találkozók lettek. Jó ilyenkor sorstársakkal (ennyi alkalom után már mondhatni barátokkal) beszélgetni, magyar szakács magyar főztjét enni... A gyerekek is ismerősként üdvözlik már egymást. A mostani helyszínen tudtak focizni, a szabadban futkosni, állatkákat (nyuszik, kacsák, tyúkok, kutyus) simogatni, játszóterezni. Lacinak nem volt túl jó napja, ő nem is igazán érezte jól magát (fárasztó hete volt, amit addigra nem tudott kipihenni), én jót beszélgettem a már ismerős anyukákkal, Enikő kutyázott, Ákos focizott és sakkozott a nagyfiúkkal, meg prüszkölt egy paprikától, amiről nem hitte el, hogy méregerős... :-)

A vasárnap már pihenősebb volt, délután Apát itthon kicsit magára hagyva a belvárosi biovásárt/kiállítást néztük meg. Lehetett (bio)kecskéket, malacokat simogatni :-), gyerekeknek különféle játékokon (bio) répát, almát nyerni, kóstolgatni ezt-azt, meghallgatni/elolvasni, mitől bio valami, hogy készül a méz, hogy néznek ki a gabonafajták még növényformában, mire jók a gyógynövények, mi az a fairtrade stb...
Egyébként itt No-ban sem olcsó, ha az ember próbálja a bio élelmiszereket, kozmetikumokat, öko háztartási szereket minél nagyobb részben alkalmazni, de vannak egészen megfizethető márkák, és boltok. És kereslet is van, mert a legkisebb városokban is talál az ember bioboltot, az áruházláncok többségének (Aldi, Penny Markt, DM, Lidl) pedig vannak saját márkás biotermékei, ez utóbbiak tényleg kedvező áron. Mindenből mi sem veszünk biót, de egyes dolgokból, pl. gyümölcsökből, a föld alatt növekvő gyökértermésekből (répák, krumpli), tojásból, tejtermékekből, gabonákból, élesztőből, száraztésztából nagyrészt törekszünk rá. A néhány kozmetikum és a háztartási szerek esetében már sikerült megvalósítani itthon, hogy semmi, számunkra és a környezetre károsat ne használjunk, az élelmiszereknél már nem ennyire egyszerű a helyzet... De erről akár több posztot is lehetne írni, ha meg még az interneten is keresgél az ember, végképp elbizonytalanodik a témát illetően.

2008. szept. 17.

Ide is kiteszem, bár már nem sok idő van estig... Remélem azért minél többen olvassák, és csatlakoznak!!!!! :-)

"A világ sötétségbe borul: 2008. szeptember 17-én 21:50-től 22:00-ig kapcsolj le minden világítást, és ha lehetséges kapcsolj ki minden elektromos készüléket, hogy a bolygónk "levegőhöz" jusson. Ha a reakció pozitív, akkor ez egy brutális energiatakarékosság.
Mindössze 10 perc, és lásd hogy mi történik. Igen, 10 perc a sötétben, gyújtunk egy gyertyát és csak nézzük azt… lélegzünk,ahogyan a bolygónk is. Emlékezz,hogy az összefogás erő, az Internetnek pedig hatalma van… sőt közösen tehetünk valami hatalmasat.
Fogjunk össze szeptember 17-én a világunkért!!!!!!"

2008. szept. 16.

Változások itt is, ott is...

Abszolút nem csodálkozom, hogy a kisóvodás korú leánykámat megviselik lelkileg a változások, azon már sokkal inkább, hogy engem felnőtt fejjel is mennyire tud frusztrálni egy-egy apróbb dolog. Például a tegnapi első nyelviskolai óra. Új tanárnőt kaptunk, aki kezdettől nem volt szimpatikus, nem olyan pörgősek és élvezetesek az órái és orrhangon beszél. Csak az a baj, hogy én már az első percben eldöntöttem, hogy nem fogom annyira kedvelni, és ahogy folyt a tanítás, hiába küzdöttem magammal, hogy elfogadjam őt, csak a feszültség nőtt bennem. Nem tudom, hogy orvosoljam ezt a problémát. Az előző tanárnő annyira szuper volt, és annyira megszerettem, hogy bárki is jött volna, valószínűleg nem lettem volna elégedett... És emellett még a csoporttársak is többnyire újak, a régiek nagy többsége visszautazott a hazájába. Ja, és a tankönyv is új. :-) Mindezek után teljes mértékben át tudom érezni Enikő helyzetét, akire szintén ennyi újdonság zúdult... Idő kell a feldolgozáshoz!
Óvoda téren már sokat javult a helyzet. Megszokott arcok (baba-mama körből) jöttek a csoportba (őket most szoktatják), akikkel Enikő már régebben játszott együtt. Kialakítottunk egy reggeli búcsúzási rituálét is. Mert a régi óvónénivel együttesen rájöttünk, hogy bizony az is nagy hiányérzet lehet... Nincs az új szobában olyan integetős ablak, ami az utcára néz, mint amiből Enikő búcsút vett tőlem minden reggel még a régi csoportban. Most a kijárati ajtóig kísér ki engem, annak üvegén át integet, majd megy szépen vissza a gyerekekhez/óvónénikhez :-). A biztonságérzet mindenesetre sokkal nagyobb Enikőben, és már majdnem olyan boldogan jár óvodába, mint régen! És nagyon élvezi a "nagyóvodás" tevékenységeket, amik itt már jelen vannak. Az aquarell-festést, a méhviasz gyurmázást, a fonallal és faanyagokkal ismerkedést. Rendszeresen, csütörtökönként van "Waldtag", ilyenkor a délelőtt nagy részét a közeli erdőkben töltik mindenféle időjárási viszonyok közt, még a tízórait is itt fogyasztják el. Euritmiájuk is van hetente egyszer, Enikőnek ez nem új, a régi csoportban már a kicsik is ismerkedtek vele. Ákossal ellentétben Enikő nagyon szereti, és mindig lelkesen várja a szerdát :-).

Még valami, ami tegnap megmosolyogtatott...
Miután mondta a némettanárnőm, hogy új tankönyvet kell venni, én rákérdeztem, hogy nem lehet-e régebbit, használtan beszerezni, lévén, hogy igencsak drága könyvekről van szó. És én emlékeztem, hogy egy ismerősöm is ebből tanult néhány éve itt No-ban, tőle szerettem volna kölcsönkérni... Tanárnő válasza: nem, sokat frissítettek/módosítottak az új kiadáson, jó lenne, ha az lenne meg mindenkinek! Rendben. Besétáltam a könyvesboltba, megvettem a 2008-as kiadást. Este itthon beleolvasgattam. Egyik fejezet a hivatalos, félhivatalos levelezést taglalja. És egy példa arra, hogyan írjunk email-ben reklamáló levelet. A konkrét eset, hogy az eBay-en (!) licitálva, megnyerve a banki átutalással fizetett áru két héttel később sem érkezett még meg adott kereskedelmi cégtől. Hát egy ilyen eset igazán napjaink történése, már értem, miért mondta a tanárnő, hogy frissített kiadásról van szó... :-D Igazán ügyeltek a szerkesztők arra, hogy a megszerzett tudást a jelen gyakorlatban is hasznosíthassuk ;-) :-D...

2008. szept. 14.

Osztálykirándulás

A nem éppen jó idő ellenére is, kirándultunk tegnap az újdonsült 2. osztállyal. A néhány kilométerre lévő Rösslerweiher nevű, nagyon szép helyen "béreltünk" ki (teljesen ingyen!!!) az erdőben egy "grillhütte"-t (grillkunyhót :-)). Az osztálytanítón és a gyerekeken kívül résztvettek a családtagok is, így igencsak szép számú társaság gyűlt össze. Mindenki készített valamit (salátát, süteményt), ami a közösbe került, a grillezett étkekről, innivalóról és az evőeszközökről pedig a családok maguknak gondoskodtak. Tettünk egy rövidebb túrát is a Stiller Bach nevű patakkal (amelynek medrét a középkori szerzetesek alakították ki) párhuzamos túraútvonalon egészen a tóig. A gyereksereg borzasztóan élvezte a sétát, ők cikkcakkban, az erdőt felfedezve, patakot átugorva (1,5 m széles!! :-) :-o), a szabadságot és egymás társaságát élvezve rohangáltak. A tónál aztán órákig hajigálták volna az egyik kislány Gandhi nevű kutyájának a botokat, aki nagy lelkesedéssel úszott be és hozta vissza mindannyiszor.
A grillezőhelyre visszatérve aztán mindenki hirtelen nagyon éhes lett, így neki is kezdtünk a sütögetésnek. Időközben eleredt kicsit az eső, de a kunyhóban zavartalanul tudtunk tüzet rakni a nyílt tűzhelybe, majd a padokon ülve, mécsesek fényénél, jó hangulatban beszélgetve falatoztuk a sok finomságot. Azt megállapítottuk Lacival, hogy a mi osztályunkban nemigen van vegetáriánus család, legalábbis a résztvevők közt... Szinte kivétel nélkül a német "Wurst" került a grillrácsra, mi még a pácolt csirkemellel is kilógtunk a sorból :-).
Miután jóllaktunk, a gyerekek az erdőben bóklásztak, a házikón kívüli nyílt tűznél játszottak, illetve drótkötélpályás csúszkáztak. Mi felnőttek pedig sokat beszélgettünk, ismerkedtünk egymással és az osztálytanítóval. Annak ellenére, hogy már elkezdett sötétedni és az eső is igencsak nekieredt, senkinek nem akaródzott hazafelé indulni :-)... A gyerekeknek meg végképp nem! Már mindenki összeszedte, összepakolta a cuccait, de őket nagyon nehezen tudtuk rávenni arra, hogy hagyják abba a játékot és menjünk...
Készült néhány fotó, de a rossz fényviszonyok miatt a minőségük nagyon rossz :-(. Talán így kicsiben még elmennek, de senkinek nem javaslom a kinagyítást... ;-)


2008. szept. 12.

Krízis

Mégsem olyan sima és zökkenőmentes az új óvodaév indulása, mint amilyennek először tűnt... Két napig tartott Enikőnél a boldogság, a lelkesedés. Aztán mintha a kis fejecskéjében hirtelen megvilágosodott volna, rádöbbent, hogy itt nagyonis komoly változások történtek. Amiket lélekben fel kell dolgozni, és amik egyenlőre még igencsak megviselik. Reggel erősen kapaszkodik belém, ujjaim egyre fehérednek, ahogy közeledik a búcsúzás pillanata. Nagy, krokodilkönnyes sírás, én meg szomorúan bandukolok hazafelé... Az éjszakák is zaklatottabbak lettek. Az óvónőkkel megbeszéltük, hogy akkor lassítsunk, fokozatosan szokjon be Enikő, úgy mintha teljesen most kezdené az ovit. Reggel később indulunk, én is bemegyek, és kicsit részt veszek a csoport életében, előbb megyek érte, és sokat-sokat beszélgetünk az óvodáról, a babákkal is óvodás szerepjátékot játszunk, ezzel is segítve az új élmények, benyomások feldolgozását :-). A történtek ellenére nem bántam meg a csoportváltást, mert így, hogy most belelátok a csoport mindennapjaiba, nagyon-nagyon tetszik, és jobb óvónőket álmodni sem tudnék!
Idő kell mindenképpen, aztán bízom benne, olyannyira szeret majd Enikő óvodába járni, mint a szünidő előtt.
A zökkenőkön kívül sok a pozitívum is. Ilyen pl. a szülők. Szerintem nagyon jó szülői közössége (és gyerekközössége is) lesz ennek a csoportnak, ezt már az eddigi benyomások és beszélgetések alapján merem állítani. Van köztük egy első pillanattól szimpatikus, életvidám, barátságos anyatárs, akinek a kisfia hasonló korú, mint Enikő. Sokszor beszélgettünk kezdettől fogva, pár percnyi sétára laknak tőlünk, és már szerveződik az első közös délutáni teázós/beszélgetős/játszós délután is :-). Mint kiderült, 4 évnyi budapesti tartózkodás után költöztek most vissza Németországba. Tehát még tanulni is tudunk egymástól, ami a két nyelvet illeti ;-).

2008. szept. 9.

Első nap

Lezajlott az első óvodai és iskolai nap is... Majdnem azt írtam, hogy túl vagyunk rajta, de ez olyan csúnyán hangzik. Mert nem egyszerűen egy nap volt, hanem szívet melengető és emlékezetes, még akkor is, ha nem is a legeslegelső az iskolából/óvodából. Ákos is és Enikő is élményekkel telve jöttek haza, csak meséltek és csak meséltek... Én meg csak mosolyogtam :-).
Elsőként Ákos tájékoztatott bennünket, hogyha esetleg nem lennénk tisztába vele, vagy még nem eszméltünk volna rá, hogy ő már másodikos :-D. A bizonyítványvers elmondása nagyon jól sikerült, kapott nagy dicséretet. Jó volt találkozni újra a barátokkal/osztálytársakkal/tanárokkal is. Új terembe költöztek, mert itt az a szokás, hogy az adott terem mindig ugyanannak az évfolyamnak ad otthont. Tehát ők áthagyományozták tavalyi termüket a mostani elsősöknek, akiknek mellesleg a holnapi ünnepségen furulyázni fognak (együtt, az egész osztály). Megkapták a henger formájú krétáikat, aminek Ákos kimondottan örül, mert szerinte azokkal sokkal szebben lehet írni és rajzolni :-). Egyedüli negatívum, hogy új ülésrend van... Tavaly végig állandó padtársa volt Ákosnak, akivel nagyon jól kijöttek, sőt barátokká is váltak. Bár voltak ülésrend változások az osztályban, ők maradtak helyükön, úgy tűnt, az osztálytanító elégedett a párosítással. Most mégis mást gondolt a fiúk bánatára. Viszont az új padtárssal sincs gond, ez az öröm az ürömben :-).
Enikő szintén nagyon elégedett az új csoporttal. Reggel gond nélkül ment be, integetett és már otthonosan is érezte magát az új óvónénik és gyerekek között. Akik természetesen nem új arcok, hisz kicsi oviról lévén szó, mindenki ismer mindenkit... Bekapcsolódott a tízórai készítésbe (karalábét kockázott), rajzolt viaszkrétával (a nagyoknál már van állandó rajzasztal), játszott a kötött állatkákkal és az udvaron kalapált, fúrt/faragott egy fadarabot. És nem akart hazajönni, mikor délben mentem érte :-).
Egyszóval megint csak azt tudom ismételgetni, hogy repdes a szívem, hogy ennyire jó helyen tudhatom a gyerekeimet, és hogy a helyek varázsát átélhetik/átélhetjük...

2008. szept. 8.

"Ravensburg spielt", a játékfesztivál

Ravensburgot, ahol élünk, a játékok városának is hívják, hisz hatalmas játékgyára van, ahol már 1883 óta tervezik és készítik a világszerte híres puzzle-okat, társasjátékokat, könyveket. Tegnap (és szombaton) az egész város játszott. Egy játékfesztivál keretében, amit minden évben az iskolakezdést megelőző hétvégén rendeznek. Ilyenkor egy hatalmas játszótérré válik a belváros, rengeteg játékot próbálhat ki az ember, társasokat (2000 db!) lehet kölcsönözni, és az utcákra kitett padokon-asztalokon játszani, vannak jópofa utcai óriásjátékok, előadások. Idén is nagyon jól szórakoztunk, ezt a képek is bizonyítják :-):