Betegség, szakadó eső, iskolai beszélgetés, türelmetlen várakozás... Nagyjából ezekkel a szavakkal lehetne röviden összefoglalni utóbbi napjainkat.

Enikő betegsége kapcsán megint sikerült saját magamat beparáztatnom, azt hiszem el kell kezdenem a kemény munkálatokat magamon, hogy ez az idegőrlés és negatív gondolkodás megszűnjék... Az kellene, hogy legyen az első lépés, hogy ne az interneten nézzek körül elsőként, mert az törvényszerű, hogy a legszörnyűbben hangzó és százszázalékosan ránk passzoló diagnózist egy percen belül megtaláljam. Most éppen azt, hogy láz+hányás = kullancs által terjesztett alattomos kór. Aztán jöttek még hozzá nyomasztó éjszakai álmok, amikben hemzsegtek a kullancsok ezresével, majd a reggeli pánikszerű orvoshoz rohanás. Persze kiderült, hogy hagyományos torokgyulladásos betegség, mely a gyomorra húzódott. Semmi komoly, villámgyors lesz a gyógyulás. Azt hiszem jelen esetben én vagyok a legsúlyosabb "beteg", akinek kezelésekre van minél előbb szüksége...

A rosszidő annyiban érdekes, hogy a fél tető hiányzik a fejünk felől, és amióta megkezdődtek a munkálatok, az eső kis szünetekkel megszakítva folyamatosan esik. A ház egy része felülről fóliával letakart, hát az ott lakókat igazán nem irigylem... Ami még fájóbb az időjárás tekintetében, az a holnapi óvodai nyárünnep. Tavaly is esős volt, de idén még rosszabbnak ígérkezik, a parányi kis óvodában, több mint 50 családnak így pedig nem igazán élvezhető az ünnep. Ha most kinézek az ablakon, semmi remény... Viszont holnap délelőtt 10 óráig még bármiről dönthetnek az égiek ;-)!

Az iskolai kellemes beszélgetésen ma vettünk részt Lacival. Igazából nem is beszélgetés volt, hanem végighallgattuk/mosolyogtuk/pirultuk a fiunkról szóló dicséretözönt. Második végén minden gyereknél csinálnak egy olyasféle vizsgálatot, mint amilyen a felvételi volt, kevésbé mesésen/játékosan, több mindenre kiterjedően. Ez már államilag előírt vizsgálódás, ami alól a waldorf iskolák sem kivételek, nem is húzhatják ki magukat (tartományi anyagi hozzájárulás elég jelentős, innen a függés), maximum kicsit waldorfosra alakítják át. Ennek kiértékelése volt nagyon pozitív esetünkben :-). Talán a zenei, hallási rész nem volt olyan sikeres, de ez esetben azt mondta az osztálytanító, hogy a sikertelenség egy bizonyos területen a személyiség fejlődésére válik azzal, hogy megtanulja a kudarcélményeket kezelni, feldolgozni... Hmmm. Az osztálytanító szerint a furulyázással nincs gond Ákosnál, de érzésünk szerint nem hallás alapján, hanem vizuálisan jegyzi meg, mikor melyik lyukat kell lefognia. Az mindenesetre előrevetítődött, hogy szép bizonyítványt fogunk két hét múlva a kezünkbe kapni, és igazán nagyon szívmelengető volt, mikor az osztálytanító megköszönte a fiunkat :-).

Most már mindannyian nagyon várjuk a szünidőt, a nyaralást, a hazautat. Igazi türelmetlenséggel. Még Ákos is, pedig ő nem szokott a tanév végére ácsingózni. Azt hiszem most ő is elfáradt... Apáról nem is beszélve!!! Nagyon sokat dolgozott az elmúlt hónapokban, őrá igazán ráfér a pihenés. Enikő az egyedüli, aki még mindig óvoda "fun", főleg így két nap hiányzás után erősödtek fel az érzelmei :-), a szünetről hallani sem akar...