Azt hiszem, most már bátran leírhatom, nem hinném, hogy elkiabálás, miszerint Enikő éjszakára is szobatiszta lett. Nem a klasszikus módon jöttünk erre rá, vagyis nem az történt, hogy sorozatosan a reggeli pelusok teljesen szárazak voltak, és el mertük hagyni őket. Nem. MINDIG, minden reggel iszonyatos súlyú volt a pelenka, bele sem mertem gondolni, hogy mi lenne, ha bátran elhagynánk, majd moshatnám naponta az ágyneműt, pizsit, hálózsákot, és törhetném a fejem, hogy szárítsam ki az ágyat a következő éjszakára... Meg egyébként is mi teljesen abban a tudatban voltunk (orvosi tipp alapján, organikus okok kizárásával), hogy egy bizonyos éjszakai vizeletvisszatartásért felelős hormon hiányzik még, és enurézisben szenved a gyermek. Amit mi úgysem tudunk befolyásolni, a dolgunk, hogy türelmesen várjunk, esetleg segítségül hívjuk a homeopátiát, vagy egy-egy vitaminkúrát.
Aztán múlt szerdán, este a lefektetési időben én varrótanfolyamra mentem, Laci intézte az esti szertartást. Ő vette észre, hogy kifogytunk a pelusokból (már textilt sem tartunk, mert Enikő popója nagyon nem bírta a mosható pelusozást). Mit volt mit tenni, beszélgettek a dologról, hogy azért tisztában legyen Enikő azzal, hogy pucér a popsija :-), esetleg az akarat is rásegítsen a száraz ébredésre. És csodák csodájára eseménytelenül telt az éjszaka, sőt azóta ez minden nap így van. Úgyhogy most nagyon örülünk, mert a doktor anno "fenyegetőzött" öt éves kor utáni gyógyszeres kezeléssel, meg hosszú távú lelki kihatással, miegyebekkel... :-o
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése