Egész kegyesek voltak az égiek (csakis eső tekintetében), bár a gyereksereget az sem igazán érdekelte volna, ha szakad... Az óvónők meg viccesen megjegyezték, hogy az utóbbi évek tapasztalata alapján lassan átkeresztelhetjük a nyárünnepet őszünnepre. Leszámítva a didergést és a napfény hiányát, szép ünnepben volt részünk. Körjátékoztunk, elbúcsúztattuk a jövőre távozó óvónéniket, majd lehetett virágkoszorút készíteni, faforgót barkácsolni, horgászni a mesebeli tóból, hajózni a törpék taván és kis csengettyű ajándékért célba dobni. Meg persze enni a sok-sok összegyűlt finomságból.
Idén már azt vettük észre Lacival, hogy édes kettesben ünneplünk :-). Míg tavaly még Enikő mindenhová kézenfogva húzott "minket" és csak velünk volt hajlandó bármiben is résztvenni, ma hosszú időkre eltűnt a barátnőivel, szinte vadászni kellett rá egy-egy fotó erejéig :-). Még elemózsiát és innivalót is vett el magának, és a csicsergő kislányok társaságában megebédelt. Hát igen, nagy óvodás már... (ide egy olyan szmájli kívánkozna, aminek egyik szeme sír, a másik pedig nevet)
Tavaly itt írtam a nyárünnepről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése