Ezek a malackák készültek tegnap. Terápiás céllal, mert az időjárás és ennélfogva a hangulatom is olyan mélyponton volt, hogy kézimunkával "gyógyítottam" magam. Egy kiváló könyvből jött az ihlet, Freya Jaffke: Spielzeug von Eltern selbst gemacht (Indié, és engedelmével egy-két hétig böngészhetem). Arra már régebben rájöttem, hogy nekem az alkotáshoz szükségem van mintákra, ötletekre, könyvekre, szabásmintákra, mert sajnos annyira nem vagyok kreatív és ötletes, mint amennyire szeretném, de a kézimunkázás jótékony hatása rám és a családra nézve így is vitathatatlan. Most Ákos is nagy kedvet kapott, hogy a zsebkéstartónál és a kispárnánál bonyolultabb dolgokat kössön, meg is próbált az én tűmmel és fonalammal (mindkettő vékony) kötni, de mindketten beláttuk, hogy ez neki még korai. Az ő gyakorlatához, ujjaihoz még a vastag tű, vastag fonal párosítás illik, azokkal szépen dolgozik.

Egyébként egész hétvégén zuhogott az eső. Még a nyárünneppel szerencsénk is volt mint utóbb kiderült, mert szombat délutántól szakadatlanul ömlik, egy percre sem áll el, és ráadásként még 14 fokos hideg is társul hozzá... :-( A mai nap sem kivétel ez alól. Ákoséknak már második hete Wald(erdő)-epochájuk van, ami azt jelenti, hogy heti háromszor reggel 3/4 8-kor kisétálnak az erdőbe, és egészen 10.40-ig ott is maradnak. Biztos voltam benne, hogy a mai alkalmat átteszik péntekre vagy szerdára a szakadó eső és a nyakig érő sár miatt, de az óvodából jövet a teljes védőfelszerelésbe (gumicsizmába, vízhatlan kantáros nadrágba és kabátba) öltözött csapattal találkoztam össze, amint vidáman baktattak az erdő felé :-). Kiváncsi leszek, száraz marad-e az alsógatya... A hátizsák tuti, hogy nem, mert vászonból van, és elfelejtettem kicsi fiam lelkére kötni, hogy az esőkabátot fölé húzza... Őt meg aztán abszolút nem zavarja, hogy mindene vizes, egyenesen élvezettel áll az esőben és dagonyázik a sárban. Mint minden gyerkőc... ;-)