Ákoséknak most írásepochájuk van. Miután a teljes ABC-t végigvették, a nyomtatott nagybetűket begyakorolták, májusban írni kezdtek hosszabb szövegeket a füzetükbe. Mindig ismert dalokat, verseket, mondókákat vetettek papírra, és mindig a tábláról másolva. Az ismert szövegek papírra vetésével és a leírtak elolvasásával az az érzés keletkezik a gyerekekben, hogy az írás az élő beszédből keletkezik, és az olvasás útján válik újra élővé.
A mostani epocha kezdetén az osztálytanító mesélt egy kis történetet, ami a nyárról szólt. Ez volt az "indító" történet, amit maguk a gyerekek írnak tovább. A nyárral kapcsolatban otthon, házi feladatként mindenkinek egy mondatot kellett kitalálni. Következő órán a sok mondat közül egyet kiválasztott a tanító, ez került be mindenki füzetébe, és ezzel szövődött tovább a történet. És így tovább... Mindig az adott mondathoz, történetrészhez szép illusztráció is kerül a füzetbe, és születik egy saját készítésű "olvasókönyv".
Fontos, hogy a szöveg bemásolása a tábláról történjék, hogy ne csak a szemükkel olvassák el, hanem a kezükkel is létrehozzák, megalkossák, megformálják a szavakat.
Utánaolvastam a dolognak, ezt találtam (Dühnfort-Kranich: Der Anfangsunterricht im Schreiben und Lesen):
"Így elérjük azt a rendkívül fontos dolgot, hogy - a gyermek - sohasem pusztán a szemével olvas majd, hanem a szemtevékenysége rejtélyes úton a végtagjainak egész tevékenységére is átterjed. A gyermekek azután öntudatlanul a lábukban is érzik, amit egyébként csak a szemükkel tekintenek át. Ezáltal a gyermek egész lénye vesz részt e tevékenységben."
4 megjegyzés:
Hú, de jó ez!
Kicsit meglepődtem, aztán visszaemlékeztem, hogy Németo.-ban csak 6 hét a nyári szünet, és nálunk is volt, hogy majdnem júliusig jártunk, ill. hogy aug. közepén már megint suli volt...
Szia Idrah, nagyon tetszik a blogod. Szép lassan olvasgatok visszafelé. A szemüveggel kapcsolatosan ugyanaz a véleményem, mint az előttem szólóknak, talán annyit tennék hozzá, ha velünk történne ez, és nem fizetne a biztosító, készítenénk egy kis rajzot, vagy apró ajándékot (virágot ültetnénk, vagy sütit készítenénk) az óvó néninek vigasztalásul.
Szilvi,
igen, nekünk is fura ez a hosszan nyárba nyúló tanév, de a sok évközi szünet kompenzál rendesen... (őszi szünet 1 hét, karácsonyi szünet 2 hét, téli szünet 1 hét, húsvéti szünet 1 hét, pünkösdi szünet 2,5 hét) Úgy veszem észre, jobb a gyerekeknek, hogy év közben is többet pihenhetnek, talán nem fáradnak el annyira a végére. Főként igaz ez az állami sulikba járókra ;-).
Noémi,
én is "járok" hozzád már egy ideje, és nagyon szeretem olvasni az írásaidat, úti beszámolóidat :-) :-).
A szemüveg: még nincs végkifejlet, de ez a kis figyelmesség tényleg adja magát... főként, hogy egy tündéri óvónőről van szó, biztos vagyok benne, hogy ha a biztosító nem fizet, semmilyen anyagi kárpótlást nem vár el! És nagyon jól esne neki a kis ajándék vigasztalásként :-).
Jé, akkor ez szünet dolog is más, mint nálunk volt: a mi Auslandsschule-nk asszem Nordrhein-Westfalenhez tartozott, ott volt 1 hét őszi, 3 téli (ebbe a karácsony is belesett, igen), 1 hét síszünet, 3 hét húsvéti, pár nap pünkösdi, 1 hét osztéálykirándulás.
És szerintem is jó, ha tudnak évközben is pihenni, valamint a szülőknek is könnyebb megoldani, szerintem, a szabadságolásokkal...
Megjegyzés küldése