Már hetek óta próbálom elcsípni azt a pillanatot, amikor Enikő itthon magában játszik és hozzá németül karattyol (ha bemegyek hozzá, rögtön abbahagyja). Mert ez tényleg karattyolás... németes kiejtéssel, időnként felismerhető német szavakkal :-). És mindezt megörökíteni, mert jó lesz évek múlva visszahallgatni. Aranyos és vicces. Ma sikerült észrevétlenül a gyerekszoba közelébe csempészni a videó üzemmódba állított fényképezőgépet, hangtalanul lenyomni a felvétel gombot... és lám, ma nem a szokásos katyvatyot lehetett hallani, hanem óvodában tanult dalocskákat/mondókákat/nemtudommiket. Valószínű, hogy nem a tökéletes szöveget énekelgeti a lányka kissé reszelős hangon (nátha + rekedtség), mindenesetre a három havi óvodába járásnak ezirányú gyümölcse már látható... Az óvónéni is a minap azzal fogadott, hogy Enikő elkezdett kommunikálni. Reagál szavakkal egyes helyzetekben, pl. ja, nein, doch, bitte, geh weg :-). Íme a mai felvétel:
2008. ápr. 16.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Remélem, három hónap múlva az én Enikőm is így fog énekelgetni...
Ezek Waldorf babák, ugye?
Biztos, hogy a Te Enikőd is gyorsan megtanul németül! A gyerekeknek ez sokkal könnyebb, mint nekünk... ;-) Bár anno Ákosnál (7 évesen) is azt hittük, majd ripsz-ropsz megy a nyelvtanulás, aztán kellett egy év, mire azt lehetett mondani, ez már nyelvtudás. De minél kisebb a gyerkőc, valószínűleg annál gyorsabb a folyamat, meg persze egyénfüggő is.
Igen, a babák waldorfos tavasztündérek, az évszakasztalunkon ácsorognak :-).
Megjegyzés küldése