Rájöttem arra, hogy sok-sok német vendégkisgyereket kell meghívni magunkhoz játszani, és a nyelvi fejlődés a társalgás terén garantált. Nem kell drága tanfolyamokra költeni, a könyvek fölött görnyedni... 8 év körüli gyerekeket ide!!! Ők jönnek kérdezgetnek, mutatnak, játékba bevonnak, mesélnek, ételben válogatnak (;-))... csupa olyan szituáció, mikor az embernek reagálni kell, kommunikálni folyamatosan.
Nálunk volt ma Joel, Ákos kis barátja. Jól érezték magukat mindnyájan, még Enikő is. Ő szinte rajong Joel-ért, ebédnél hisztizett egy nagyot, hogy mellette akar ülni, magyarul tanította ("legszebb" magyar szavakra: úgymint pisi, kaki, puki :-D... még szerencse, hogy senki nem érti), és minden mozdulatán, tettén hatalmasakat kacagott :-). A látogatások sűrűek lesznek mostanság, mivel a május a szünetek hónapja... Mai napot is beleszámítva 5 nap, majd pünkösd környékén két teljes hét.
2 megjegyzés:
Én is nagyon gondolkozom, hogy meghívjuk Sára padtársát hozzánk, de annyira óvatos vagyok már megint, hogy még várok vele. Mert ugye felhívni nem tudom a szüleit, a nyelv miatt :), és amúgy is attól tartok, hogy bizalmatlanok lesznek. Elvégre nem tudják, miféle népek vagyunk.
De ahogy olvastam egyik bejegyzésedben, ti is csak most kezdtétek a gyerekvendégeskedést...
Igen, nemrég kezdtük ezt az "iskolán kívül barátkozós" dolgot. Mi is tartottunk mások bizalmatlanságától, szépen meg is vártuk, hogy ők kezdeményezzenek. Már bánom, hogy nem voltunk bátrak... No, majd Enikőnél ;-).
Meg nektek is azt javaslom, hogy bátran kezdeményezzetek!!!!
Megjegyzés küldése