Lacival éppen hétvégén beszélgettünk arról, hogy németországi tartózkodásunk (mely persze még nem olyan hosszú...) alatt Ákos egyetlen pajtása, illetve szülei sem kezdeményeztek olyan irányú közös játékot, invitálást, mely iskolán kívüli, otthonra, a család otthonába szól. Elmélkedtünk azon, talán nekünk kellene kezdeményezni... Erre tegnap jött a telefon Joel (Ákos legkedvesebb barátja) anyukájától, hogy ma suli után hazavinnék magukhoz Ákost, este 5 körül pedig mehetünk érte :-). Szóval megtört a jég... és a közös délután, a sok játék, a hancúrozás nagyon-nagyon jól sikerült. Ákos egész este csak mesélt, csak mesélt. Történt egy vicces dolog is (bár csak akkor vicces, ha nem gondol bele az ember, hogy mi is történhetett volna...). Joelék háza gyönyörű fekvésű, maga a ház is nagyon szép rengeteg természetes anyaggal, hatalmas ablakokkal, közvetlen kertkapcsolattal (kert végében őzikék voltak fényes nappal :-O). Nos a sok hatalmas ablak tréfálta meg Ákost, ugyanis ki akart futni a kertbe... a csukott üvegajtón keresztül :-)))). Még jó, hogy masszív üveg került abba a hatalmas teraszajtóba! Ákos arcán/homlokán meg 3 kis piros foltocska árulkodik az esetről.
Szóval így alakult az első baráti "találkozó". Reméljük, még sok-sok ilyen vidám alkalom követi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése