A gyerekek gyógyulófélben vannak, én "jó" szokásomhoz híven szuggerálom magamba a vírusocskát, egész nap a gyomromra figyeltem, vajon érzek-e már valamit (egyébként némi tapasztalattal a hátam mögött azt kell, hogy mondjam, ezt a hányós-hasmenős nyavalyát sem fogom megúszni, csak idő kérdése :-(... ).
A hétvégi gyönyörű tavasz után mára annyira, de annyira szürke napra ébredtünk, hogy a rosszkedv magától értetődő volt... Hát még amikor az iskolába menet (hogy bejelentsük Ákos távolmaradását), a látvány, ami fogadott... majdnem elbőgtem magam! A gyönyörű (hófehér és bordó színben pompázó épület) hosszanti homlokzatát a hétvégén a huligánok végigfröcskölték, öntötték valami barna trutyival. Elszomorít, felháborít, és mint odajáró gyermek szülője még a pénztárcámat is érinti... :-((( Fel sem fogtam még, és el fog tartani pár napig, míg nem e körül forognak a gondolataim. És álmomban nem gondoltam, hogy Németországban ilyesmi előfordulhat (pedig már rég rájöhettem volna, hogy itt sincs másként az élet... csak bíztam benne)!
Az óvodában az óvónéni lelkesen mesélte, hogy a "Spielgruppe"-ba jár egy testvérpár, akiknek az anyukája magyar. Megígérte, ha mindketten látókörében leszünk, összeismertet minket. Aztán erre nem volt szükség, mert másnap reggel, mikor megérkeztünk az oviba, és vetkőztettem Encit, kijöttek a kispajtásai a folyosóra. Egy kicsit távolabb a másik csoport ajtaja előtt egy anyuka szintén a kislányát készítette elő a szokásos reggeli rutinnal. Az egyik kisfiú odaszaladt hozzájuk, és újságolta nekik, hogy Enikő is megérkezett hozzájuk. Az anyuka az Enikő névre felkapta a fejét, és kérdezte, magyarok vagyunk-e. Merthogy ő igen, magyar anyanyelvű, a második keresztneve neki is Enikő, két kislánya van, 12 éves korában, a szüleivel költöztek No-ba és a férje német. Beszélgettünk pár szót, és lehet, hogy nekem kellett volna kezdeményezni, de ő nem váltott át magyarra és a gyermekeivel is németül beszélt (azt nem hinném, hogy elfelejtette az anyanyelvét :-)), és én, mint "egyjótmagyarulbeszélgetésre" szomjazó egyén csalódott voltam kicsit!! ;-)