2008. ápr. 30.

Ma


Rájöttem arra, hogy sok-sok német vendégkisgyereket kell meghívni magunkhoz játszani, és a nyelvi fejlődés a társalgás terén garantált. Nem kell drága tanfolyamokra költeni, a könyvek fölött görnyedni... 8 év körüli gyerekeket ide!!! Ők jönnek kérdezgetnek, mutatnak, játékba bevonnak, mesélnek, ételben válogatnak (;-))... csupa olyan szituáció, mikor az embernek reagálni kell, kommunikálni folyamatosan.

Nálunk volt ma Joel, Ákos kis barátja. Jól érezték magukat mindnyájan, még Enikő is. Ő szinte rajong Joel-ért, ebédnél hisztizett egy nagyot, hogy mellette akar ülni, magyarul tanította ("legszebb" magyar szavakra: úgymint pisi, kaki, puki :-D... még szerencse, hogy senki nem érti), és minden mozdulatán, tettén hatalmasakat kacagott :-). A látogatások sűrűek lesznek mostanság, mivel a május a szünetek hónapja... Mai napot is beleszámítva 5 nap, majd pünkösd környékén két teljes hét.

2 megjegyzés:

márta írta...

Én is nagyon gondolkozom, hogy meghívjuk Sára padtársát hozzánk, de annyira óvatos vagyok már megint, hogy még várok vele. Mert ugye felhívni nem tudom a szüleit, a nyelv miatt :), és amúgy is attól tartok, hogy bizalmatlanok lesznek. Elvégre nem tudják, miféle népek vagyunk.
De ahogy olvastam egyik bejegyzésedben, ti is csak most kezdtétek a gyerekvendégeskedést...

idrah írta...

Igen, nemrég kezdtük ezt az "iskolán kívül barátkozós" dolgot. Mi is tartottunk mások bizalmatlanságától, szépen meg is vártuk, hogy ők kezdeményezzenek. Már bánom, hogy nem voltunk bátrak... No, majd Enikőnél ;-).
Meg nektek is azt javaslom, hogy bátran kezdeményezzetek!!!!